1929–1930-as NHL-szezon

A liga megszabta a jégpályák méreteit: 61 m × 26 m (200 láb × 85 láb). A már megépült Boston Gardent (58 m × 27 m, azaz 191 láb × 88 láb), és a majdnem-kész Chicago Stadiumot (57 m × 26 m, azaz 188 láb × 85 láb) kivételesen megengedték, hogy megtartsák a kisebb méreteket.

A gólok alacsony száma miatt megváltoztatták a lessel kapcsolatos szabályokat. Megengedték a korong előre passzolását mindenhol a jégen, nem csak a védekező és semleges zónákban, és a játékosok bemehettek a támadó harmadba a korong előtt. Az egyetlen lessel kapcsolatos szabály, amely érvényben maradt, az az egy zónából másikba való passzolási tilalom volt. A változásokkal sok visszaélés történt: játékosok leparkoltak az ellenfél kapuja előtt és ott várták a passzt. A szezon folyamán újra módosították a szabályt, ezután a korong előtt nem mehetett játékos a támadó zónába.

A Boston Bruinsban játszó Cooney Weiland, kihasználva az új szabályokat, lett a pontkirály; 73 pontjával megsemmisítette az addigi rekordot. A Bruins egy másik játékosa, Tiny Thompson kapus, is új ligarekordot állított: 38 győzelme öt vereséggel és egy döntetlennel 87,5%-os győzelmi arányt jelentett.

Conn Smythe két kiváló fiatal játékost hozott be, Busher Jacksont és Charlie Conachert. Joe Primeauval a három a „Kid Line” nevű híres trió lett. Conacher az első meccsén, az első jégre lépésén gólt lőtt.

1930. január 7-én Clint Benedict lett az első kapus aki az NHL-ben maszkot hordott. Öt mérkőzésen hordta, hogy megvédje a törött orrát. Majdnem harminc év telt el ezután, amig ismét maszkos kapus lépett a jégre egy NHL meccsen, amikor Jacques Plante 1959. november 1-jén kezdett maszkkal játszani.

Megjegyzés: a vastagon szedett csapatok bejutottak a rájátszásba

A divízió bajnokok közötti szériában a Boston Bruinsnak mind három meccsre szüksége volt, hogy a Montreal Maroonst 2:1-es győzelemaránnyal kiüsse. Így a Bruins jutott a Stanley-kupa döntőbe. A második helyezettek szériájában a Montréal Canadiens 3:2-es gólaránnyal verte meg a Chicago Black Hawkst, míg a harmadik helyezettek párharcában a New York Rangers 6:3-as gólaránnyal verte meg az Ottawa Senatorst. Ezután, az elődöntőben a Canadiens két egymásutáni győzelemmel kiütötte a Rangerst, evvel bekerülvén a döntőbe.

Az alapszakaszban a Canadiens kikapott a Bruinstól mind a három találkozásukon. Ezenfelül a Bruins egyszer sem veszített két meccset zsinórban, tehát nagy meglepetésnek számított a Canadiens két egymásutáni győzelme. Az első meccsen nagyon rosszul játszott a Bruins, annál jobban a másodikban, de nem volt elég, hogy az elszánt Canadiens legyőzze. Ez volt a Canadiens harmadik Stanley-kupa győzelme.

Boston Bruins vs. Montréal Canadiens

A három mérkőzésből álló párharcot (két győzelemig tartó sorozatot) a Montréal nyerte 2:0-re, így ők lettek a Stanley-kupa bajnokok.

Nels Stewart másodszorra nyerte a Hart-emlékkupát, Frank Boucher egymásutánban harmadszorra a Lady Byng-emlékkupát. Ez volt az első alkalom, hogy nem George Hainsworth nyerte a Vézina-trófeát.

• O'Brien-trófea (Kanadai-divízió bajnoka) — Montreal Maroons
• Prince of Wales-trófea (Amerikai-divízió bajnoka) — Boston Bruins
• Hart-emlékkupa (legértékesebb játékos) - Nels Stewart, Montreal Maroons
• Lady Byng-emlékkupa (legsportszerűbb játékos) - Frank Boucher, New York Rangers
• Vezina-trófea (legjobb kapus) - Tiny Thompson, Boston Bruins

Itt a fontosabb debütálók szerepelnek, első csapatukkal. A csillaggal jelöltek a rájátszásban debütáltak.

• Tom Cook, Chicago Black Hawks
• Ebbie Goodfellow, Detroit Cougars
• Syd Howe, Ottawa Senators
• Busher Jackson, Toronto Maple Leafs
• Charlie Conacher, Toronto Maple Leafs

Itt a fontosabb olyan játékosok szerepelnek, akik utolsó NHL-meccsüket ebben a szezonban játszották.

• Mickey MacKay, Boston Bruins
• Jimmy Herbert, Detroit Cougars
• Clint Benedict, Montreal Maroons
• Frank Nighbor, Toronto Maple Leafs

• Táblázat