2024-es európai parlamenti választás

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 14. cikkének 3. bekezdése szerint: „Az Európai Parlament tagjait közvetlen és általános választójog alapján, szabad és titkos választásokon, ötéves időtartamra választják”^[3] A konkrét lebonyolítás módját a tagországok saját hatáskörükben határozzák meg. Mindössze néhány, az unió összes tagállamára érvényes szabály létezik, ezek közül a legfontosabb, hogy a EP választásnak arányos választásnak kell lennie. Erre a listás választás a legalkalmasabb.

A tagállamok többségében preferenciális szavazást alkalmaznak. Ezen belül is eltérő választási szabályok vannak. Van, ahol egy félig nyitott listára szavaznak, ebben az esetben a választó csak a választáson részt vevő pártok egyetlen általa kiválasztott pártlistán belül szavazhat a listán szereplő egy vagy több jelöltre sorba állítva azokat. A teljesen nyílt listás szavazás esetén a választó különböző listák jelöltjeire is szavazhat.

Más tagállamokban a zárt listás szavazás érvényes. Ebben az esetben a szavazók nem személyekre, hanem csak és kizárólag egy párt listájára szavazhatnak. A listán elfoglalt helyeket a pártvezetés állapítja meg, és ennek megfelelően kerülnek a parlamentbe a képviselők.

Írországban és Máltán az egyszeri átruházható szavazatok módszerét alkalmazzák.

Általában egy-egy ország egy szavazókörzetnek számít,^[4] de ez alól is van kivétel. Belgium, Írország, Lengyelország, és Olaszország több szavazókörzetre van felosztva.

Az európai parlamenti választásokra vonatkozó közös szabályok 1976. évi választási okmányának felülbírálatára 2018. június 7-én egy határozattervezetet hagyott jóvá a nagykövetek tanácsa. Ezeknek a módosításoknak a szövegét, miután minden tagállam elkészítette a hivatalos fordítását, az Európai Parlamentnek kellett elfogadnia.

A cél, hogy az uniós választásokon növekedjen az európai polgárok aktivitása mind a részvétel, mind a választások jelentőségének tudatosítása területén. Valamint a választások tisztaságának erősítése, a szabálytalan szavazások megelőzése.

A szavazás érvényességnek alsó küszöbértéke kötelezően 5% a 2024-es választásoktól kezdve.

A tagállamoknak kötelező szankciókat alkalmazni a kettős szavazások kizárására (olyan esetekben, amikor egy uniós polgár egynél több tagállamban szavaz). Ezért kapcsolattartó hatóságokat kell kijelölni, amelyek az olyan polgárokra vonatkozó adatok cseréjéért felelősek, akik az állampolgárságuktól eltérő tagállamban kívánnak szavazni, illetve jelöltként indulni.

Továbbá ösztönzi a módosítás a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé az Unión kívüli harmadik országban lakó állampolgáraik számára, hogy szavazhassanak az európai parlamenti választásokon. Ez magyar szempontból fontos módosítás, figyelembe véve a határon túli kettős állampolgársággal rendelkezőket.

Az új szabályzás lehetővé teszi, megfelelő feltételek mellett, az internetes szavazást is, valamint az európai pártcsaládok logóinak használatát a szavazólapokon.

A Brexit következtében 2020 januárjában a brit delegáció 27 mandátumát szétosztották más országok között (ezeket a helyeket a 2019-ben megválasztott, de mandátumukat addig át nem vevő képviselők foglalták el),^[5] a többi 46 mandátumot megszüntették, így a parlamenti képviselők száma megváltozott, 751-ről 705-re csökkent.

2023 júliusában az EU-nagykövetek megállapodtak abban, hogy 705-ről 720-ra emelik a képviselői helyek számát, hogy kompenzálják a tagállamok lakosságszámának változását.^[6] Az Európai Parlament és az Európa Tanács megállapodott a helyek számának 2023 szeptemberében 720-ra növeléséről. ^[7]A 27 országos választás időpontját négy napon belül határozzák meg, figyelembe véve a nemzeti szavazási szokásokat.

EP képviselői helyek országonkénti megoszlása

Ország	2007	2009	2011[8] Decembeb	2013 Július	2014	2019	2024
Németország	99	99	99	99	96	96	96
Franciaország	78	72	74	74	74	79	81	2
Egyesült Királyság	78	72	73	73	–	–	–
Olaszország	78	72	73	73	73	76	76
Spanyolország	54	50	54	54	54	59	61	2
Lengyelország	54	50	51	51	51	52	53	1
Románia	35	33	33	33	32	33	33
Hollandia	27	25	26	26	26	29	31	2
Belgium	24	22	22	22	21	21	22	1
Csehország	24	22	22	22	21	21	21
Görögország	24	22	22	22	21	21	21
Magyarország	24	22	22	22	21	21	21
Portugália	24	22	22	22	21	21	21
Svédország	19	18	20	20	20	21	21
Ausztria	18	17	19	19	18	19	20	1
Bulgária	18	17	18	18	17	17	17
Dánia	14	13	13	13	13	14	15	1
Finnország	14	13	13	13	13	14	15	1
Szlovákia	14	13	13	13	13	14	15	1
Írország	13	12	12	12	11	13	14	1
Horvátország	–	–	–	12	11	12	12
Litvánia	13	12	12	12	11	11	11
Lettország	9	8	9	9	8	8	9	1
Szlovénia	7	7	8	8	8	8	9	1
Észtország	6	6	6	6	6	7	7
Ciprus	6	6	6	6	6	6	6
Luxemburg	6	6	6	6	6	6	6
Málta	6	6	6	6	6	6	6
Teljes	785	736	754	766	639	705	720	15

A parlamenti helyek elosztását a Lisszaboni szerződés 14. cikke határozza meg. E szerint a képviselők létszáma maximum 750 fő lehet, és az uniós polgárok képviselete arányosan csökkenő módon történik. Egyetlen tagállamnak sem lehet több képviselője mint 96, és a legkisebb tagállamnak is minimálisan 6 képviselői helye van.

Az Európai Parlamentben önálló frakció létrehozásához legkevesebb 7 tagállamból 23 parlamenti képviselő szükséges.

Az Európai Parlament frakciói és frakció vezetői

Manfred Weber	Iratxe García Pérez	Valérie Hayer	Terry Reintke	Philippe Lamberts	Ryszard Legutko	Raffaele Fitto	Marco Zanni	Manon Aubry	Martin Schirdewan
Európai Néppárt (EVP)	Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D)	Újítsuk meg Európát (RE)	Zöldek/Európai Szabad Szövetség (G/EFA)		Európai Konzervatívok és Reformisták (EKR)		Identitás és Demokrácia (ID)	Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL)

A 2014-es európai parlamenti választások előtt új nem kötelezőérvényű rendszert vezettek be az Európai Bizottság elnökének kiválasztására, e szerint amelyik pártcsoport szerezi meg a legtöbb mandátumot, annak vezető jelöltje lesz a Bizottság elnöke. ^[9] Ennek eredménye alapján 2014-ben végül a legnagyobb csoport jelöltjét, Jean-Claude Junckert jelölték és választották meg a Bizottság elnökének. ^[10] Az európai pártok vezetőinek célja a rendszer 2019-ben történő ismételt alkalmazása volt, a pártcsoportok kiválasztották a vezető jelöltjeiket, és televíziós vitát szerveztek a jelöltek között. ^[11] Azonban a választásokat követően mégis Ursula von der Leyen német védelmi minisztert választották a Bizottság elnökének, aki a választások előtt nem volt jelölt. Manfred Webert, a legtöbb mandátumot szerzett EPP vezető jelöltjét nem jelölték a Bizottság elnökének. ^[12] Bár a rendszert 2019-ben nem alkalmazták, egyesek a rendszer újjáélesztését szorgalmazták a közelgő választásokon. ^{[13] [14] [15]}

Az EPP, ^[16] PES, ^[17] EGP, ^[18] és PEL ^[19] bejelentette, hogy 2024-ben fő jelöltet kíván állítani, míg az ECR és az ID ezt elutasította. ^[20]

Az európai választásokhoz hagyományosan nem készítenek európai szintű felméréseket. A 2024-es választások utáni várható mandátumelosztásról országos felmérések alapján különböző intézetek készítenek előrejelzést. Az előrejelzések általában a meglévő képviselőcsoportokra vonatkoznak, és még nem veszik figyelembe az esetleges feloszlásokat vagy új képviselőcsoportok megalakulását. Így a 21 magyar képviselő mandátumait, mivel a Fidesz nem tagja egyetlen európai pártcsaládnak sem, csak korlátozottan veszik figyelembe.

A választási eredmények még nem határozzák meg az Európai Parlament politikai összetételét. A megválasztott képviselők közel 14%-a (98 képviselő) nem tartozik egyetlen frakcióhoz sem. A parlament alakuló üléséig, július 16-áig intenzív tárgyalásokra kerül sor, és csak akkor dőlnek el az Európai Parlament tényleges erőviszonyai. Frakcióalakításhoz legalább 23 képviselő kell 7 tagországból.

• 2024-es európai parlamenti választás Magyarországon