Alberto Ascari
Alberto Ascari (Milánó, 1918. július 13. – Monza, 1955. május 26.) olasz autóversenyző, a Formula–1-es világbajnokságot nyert két olasz versenyző egyike.
Alberto Ascari | |
Életrajzi adatai | |
Teljes neve | Alberto Ascari |
Született | 1918. július 13. Milánó |
Elhunyt | 1955. május 26. (36 évesen) Monza[1] |
Nemzetisége | olasz |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 1950 – 1955 |
Csapata | Ferrari (1950–1953) Maserati (1954) Lancia (1955) |
Nagydíjak száma | 33 (32 rajt) |
Világbajnoki címek | 2 (1952, 1953) |
Győzelmek | 13 |
Dobogós helyezések | 17 |
Első rajtkockák | 14 |
Leggyorsabb körök | 12 |
VB-pontok | 107,64 (140,14) |
Első nagydíj | 1950-es monacói nagydíj |
Első győzelem | 1951-es német nagydíj |
Legutolsó győzelem | 1953-as svájci nagydíj |
Legutolsó nagydíj | 1955-ös monacói nagydíj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alberto Ascari témájú médiaállományokat. |
Pályafutása
szerkesztésFiatalkora
szerkesztésApja, Antonio Ascari autóversenyző az 1920-as években az Alfa Romeo színeiben versenyzett, és 1925-ben a francia nagydíjon halálos autóbalesetet szenvedett. Albertót családja próbálta lebeszélni arról, hogy édesapja nyomdokaiba lépjen, de nem tudták megakadályozni, hogy a gyorsaságnak szentelje életét. Pályafutását a Bianchi gyári csapatánál kezdte, mint motorversenyző, de hamar rájött, hogy nem tud ellenállni a négykerekűek csábításának.
Világbajnoki versenyek a Formula–1-ben
szerkesztésA második világháború után a Maseratinál kezdett versenyezni. Csapattársa, Luigi Villoresi a mentorává és barátjává vált. 1946-ban a FIA megváltoztatta a verseny szabályait, ami jelentősen különbözött a háború előttiektől. A következő négy évben Ascari a teljesítményének tetején volt, sok versenyt nyert Európa-szerte. Az első nagydíját máris megnyerte az olaszországi San Remóban 1948-ban, és még ugyanebben az évben második helyezést ért el a brit nagydíjon is. Ascari a következő évben nyert egy másik versenyt is a csapattal. A legnagyobb sikereit azután érte el, miután Villoresi csatlakozott a Ferrari csapatához; ebben az évben még három versenyt nyert meg, és elnyerte az „Év autóversenyzője” címet, ami a Formula–1-es világbajnoki cím előzményének is tekinthető.
1950-ben a Ferrari elérte, hogy a Formula–1 világbajnokság debütáló évében az első versenyen, Monte Carlóban a csapat tagjai Ascari, Villoresi és a közkedvelt francia versenyző, Raymond Sommer legyenek. Ascari a versenyben a második lett, később az olasz nagydíjon, Monzában megosztva is a második helyen végzett. A bajnokságban csak az ötödik helyezést sikerült elcsípnie. A következő évben a Nürburgringen életében először végzett az első helyen. Ugyanebben az évben még Monzában is a dobogó legfelső fokára állhatott. A bajnokságot azonban Juan Manuel Fangio nyerte.
1952-ben Ascari a Formula–1 élmenői közül egyedüliként elindult a világbajnokságba beszámító, de az európai futamoktól szinte teljesen eltérő mezőnyt felvonultató indianapolisi 500-on, de nem sikerült célba érnie. Az év hátralévő részében a Ferrari Tipo 500-assal uralta a mezőnyt. Megnyerte mind a hat futamot, valamint mindegyik versenyen ő futotta a leggyorsabb kört. Majdnem megszerezte a maximális pontszámot, de mivel akkoriban a leggyorsabb körökért is pont járt, amiért egyszer osztoznia kellett, így egy fél ponttal lemaradt róla. Az 1953-as évad első három versenyét zsinórban megnyerte, ezzel együtt sorozatban kilenc könnyű győzelmet aratott. A sorozat a bajnokság negyedik futamán szakadt meg, Franciaországban, amikor nagy küzdelemben végül csak a negyedik lett. Az évben még két versenyt nyert, így megszerezte második világbajnoki címét.
Ezután elhagyta a Ferrarit, és a Lanciához szerződött, amelynek azonban csak a szezonzáró futamra lett rajtra kész az autója, addig privát Maseratival, illetve Ferrarival versenyzett, amikkel azonban nem volt esélye a bajnoki címre.
Halála
szerkesztésAz 1955-ös év hasonlóan indult, mint az előző, és a monacói nagydíjon egy látványos balesetet szenvedett. Elvesztette uralmát az autó fölött, és a kikötőnél a tengerbe zuhant. Ezt még könnyebb sérülésekkel megúszta, de mint később kiderült, egy vérrög keletkezett a fejében. Egy héttel később a Ferrari a monzai pályára hívta tesztelni, azonban a harmadik körben súlyos balesetet szenvedett, melyben még a pályán életét vesztette. Pont ugyanannyi idősen hunyt el, mint példaképe, az édesapja. A kanyart, melyben halálát lelte, később róla nevezték el. A Nemzetközi Motorsportszövetség Hírességeinek Csarnoka halhatatlanjainak listájára 1992-ben került fel. Rómában utcát neveztek el róla.
Teljes Formula–1-es eredménysorozata
szerkesztés(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | Helyezés | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1950 | Ferrari | GBR | MON 2 | 500 | SUI Ki | BEL 5 | FRA Ni | ITA 2 | 5. | 11 | ||
1951 | Ferrari | SUI 6 | 500 | BEL 2 | FRA 2 | GBR Ki | GER 1 | ITA 1 | ESP 4 | 2. | 25 (28) | |
1952 | Ferrari | SUI | 500 Ki | BEL 1 | FRA 1 | GBR 1 | GER 1 | NED 1 | ITA 1 | 1. | 36 (53.5) | |
1953 | Ferrari | ARG 1 | 500 | NED 1 | BEL 1 | FRA 4 | GBR 1 | GER 8 | SUI 1 | ITA Ki | 1. | 34.5 (46.5) |
1954 | Maserati | ARG | 500 | BEL | FRA Ki | GBR Ki | GER | SUI | ITA Ki | ESP Ki | 25. | 1.14 |
1955 | Lancia | ARG Ki | MON Ki | 500 | BEL | NED | GBR | ITA | – | 0 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1962. (Hozzáférés: 2023. január 31.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Alberto Ascari című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.