Helytartótanács

Elnöke az uralkodó helytartója, vagyis a nádor volt, vagy a kinevezett királyi helytartó, illetve – mint II. József idejében is – a nádort helyettesítő zászlósúr (országbíró, tárnokmester).

A Helytartótanács rendi kormányzati szerv volt, és ez tagjainak összetételében is tükröződött: meghatározott számban főpapok, fő- és köznemesek alkották a tanácsot, ugyanakkor a tanácsosok kinevezése az uralkodó joga volt. Tisztán királyi hatóság volt, amelynek az utasításait közvetlenül a királytól kapta. 1724-ben zajlott az első ülése, amelynek a székhelye Pozsony volt. II. József 1785-ben Budára helyezte át a Helytartótanácsot.

A Helytartótanács rendszeres üléseken, kollegiális alapon hozta döntéseit. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata döntött. II. József uralkodása alatt néhány kisebb változáson ment át, többek között 29 ügyosztályt szerveztek, amelyekkel a király hatékonyabbá kívánta tenni az intézmény működését.Székhelye Pozsony volt, majd 1784-ben költözött Budára.

Nem tartozott a Helytartótanács hatáskörébe sem a kamarai és katonai igazgatás, sem az igazságszolgáltatás.

Horvátország ügyeinek intézését az 1767 és 1779 között fennállt Horvát Tanács megszűnésével vette át.

Erdélyben a magyarországi Helytartótanácsnak sok tekintetben megfelelő országos kormányzati szerv az Erdélyi Királyi Gubernium volt.

A kiegyezés után a Helytartótanács jogutódja a Belügyminisztérium lett.

• Gróf nicki Niczky Kristóf (1725–1787) országbíró. 1783. augusztus 14-én a Helytartótanács elnökévé nevezték ki.

• Boehm János