Ligier

A cég a Ligier JS2 sportautóval tört be az automobil üzletbe, amelyet a Citroën SM-ben is felhasznált Maserati V6 motorral szereltek fel. A Maserati V6 korszerű motor volt, és a JS2-t sokan találták jól megtervezett gépkocsinak, melynek hajtóerő-súly aránya igen kedvező. Az utolsó SM-eket szintén a Vichy-i Ligier gyárban készítették. Az 1973-as olajválság a JS2 piacának olyan csökkenését okozta, hogy a gyártás röviddel ezután meg is szűnt, és a cég mikroautók gyártására koncentrált, mint például a moped hajtású JS6-ra 1984-ben. A Ligier jelenlegi tulajdonosa a Piaggio.

Ligier
Teljes név	Ligier
Alapító(k)	Guy Ligier
Jelentős versenyzők	Jacques Laffite Patrick Depailler Jacky Ickx Didier Pironi René Arnoux Thierry Boutsen Olivier Panis
Motorok	Matra, Ford, Renault, Megatron, Judd, Lamborghini, Mugen-Honda
Gumik	G Goodyear, M Michelin, P Pirelli
Jogutód	Prost Grand Prix
Formula–1-es szereplése
Első verseny	1976, brazil nagydíj
Utolsó verseny	1996, japán nagydíj
Versenyek száma	326 (325 rajt)
Konstruktőri világbajnoki címek	0
Versenyzői világbajnoki címek	0
Győzelmek	9
Első rajtkockák	9
Leggyorsabb körök	9

A korábbi francia F1-es Matra csapat felszerelésének megszerzése után a Ligier belépett a Formula–1-be 1976-ban a Matra V12 motoros JS5-tel, majd 1977-ben már versenyt nyertek Jacques Laffite-tel. Ezt az első "teljesen" francia győzelemnek tekintik a Formula–1-es bajnokságban, mivel a kasztni, a motor és a versenyző is francia volt (bár a Goodyear gumiabroncs és a Hewland sebességváltó nem). A Matrával való együttműködés 1979-ben véget ért, ekkor megépítették a Cosworth motoros, wing-car koncepciójú JS11-et. Laffite megnyerte a bajnokság első két futamát. Ezt követően a Williams és a Ferrari hatékonyabb működésű autót épített, az évad második fele már nem volt olyan sikeres a franciák számára.

A JS11-nek és utódainak köszönhetően a Ligier az élmezőnybe tartozott az 1980-as évek elején. 1984-től a Renault-tól kaptak turbómotorokat és jelentős szponzoraik voltak (Gitanes, Loto és elf) ennek ellenére már nem voltak olyan sikeresek, mint korábban. A Renault 1986-ban kiszállt a sportágból, a Ligier motorszállító nélkül maradt. René Arnoux heves kritikáját követően felbontották az Alfa Romeóval kötött szerződést. A csapat autóit 1986-ban és ezt követően BMW (Megatron néven), Judd, Cosworth és Lamborghini motorok hajtották.A Ligier utolsó éveiben pénzhiánnyal küzdött, ennek ellenére meglehetősen versenyképes volt, ez minden bizonnyal köszönhető az aerodinamikai szakértő Frank Dernie-nek (aki a '70-es évek végén a Williamsnél dolgozott), és a fiatal mérnök Loïc Bigois-nak.

A csalódást keltő 1992-es év után Guy Ligier eladta csapatát, amelyre ezt követően fellendülés volt jellemző. A visszatérő Renault motorjaival a következő négy évben nyolc dobogós helyet szereztek, szemben az 1987 és 1992 közötti időszakkal, amikor egyszer állhatott pódiumra a csapat valamely versenyzője.1996-ban a Mugen Honda-motoros JS43 jól kiegyensúlyozottra sikerült, Olivier Panis pedig az esős monacói nagydíjon nagy meglepetésre győzelmet aratott.A csapatot a négyszeres világbajnok Alain Prost vette meg, 1997-től Prost Grand Prix néven indultak a versenyeken. A Prost GP a nagy francia vállalatok támogatásának ellenére nem volt sikeres és 2002-ben csődbe ment.

A Ligier autói hagyományosan a 25-ös és a 26-os rajtszámmal versenyeztek. Modellek nevei a JS betűkkel kezdődtek, ami Jo Schlesser nevére utal, aki az 1968-as francia nagydíjon szenvedett halálos balesetet.

A Ligier 1970 és 1975 között részt vett a Le Mans-i 24 órás autóversenyeken is.

Bővebben: A Ligier Formula–1-es eredménysorozata

Jelmagyarázat: G =Goodyear, M =Michelin, P =Pirelli

Évad	Modell	Gumi	Motor	Versenyzők	Helyezés
1996	JS43	G	Mugen-Honda V10	Olivier Panis Pedro Diniz	6. (15 pont)
1995	JS41	G	Mugen-Honda V10	Martin Brundle Szuzuki Aguri Olivier Panis	5. (24 pont)
1994	JS39B	G	Renault V10	Éric Bernard Johnny Herbert Franck Lagorce Olivier Panis	6. (13 pont)
1993	JS39	G	Renault V10	Martin Brundle Mark Blundell	5. (23 pont)
1992	JS37	G	Renault V10	Thierry Boutsen Érik Comas	7. (6 pont)
1991	JS35, JS35B	G	Lamborghini V12	Thierry Boutsen Érik Comas	HN (0 pont)
1990	JS33B	G	Ford V8	Philippe Alliot Nicola Larini	HN (0 pont)
1989	JS33	G	Ford V8	René Arnoux Olivier Grouillard	13. (3 pont)
1988	JS31	G	Judd V8	René Arnoux Stefan Johansson	HN (0 pont)
1987	JS29B, JS29C	G	Megatron (turbó)	René Arnoux Piercarlo Ghinzani	11. (1 pont)
1986	JS27	P	Renault (turbó)	René Arnoux Philippe Alliot Jacques Laffite	5. (29 pont)
1985	JS25	P	Renault (turbó)	Andrea de Cesaris Philippe Streiff Jacques Laffite	6. (23 pont)
1984	JS23	M	Renault (turbó)	François Hesnault Andrea de Cesaris	10. (3 pont)
1983	JS21	M	Ford V8	Jean-Pierre Jarier Raul Boesel	HN (0 pont)
1982	JS17, JS17B, JS19	M	Matra V12	Eddie Cheever Jacques Laffite	8. (20 pont)
1981	JS17	M	Matra V12	Jean-Pierre Jarier Jean-Pierre Jabouille Patrick Tambay Jacques Laffite	4. (44 pont)
1980	JS11/15	G	Ford V8	Didier Pironi Jacques Laffite	2. (66 pont)
1979	JS11	G	Ford V8	Patrick Depailler Jacky Ickx Jacques Laffite	3. (61 pont)
1978	JS7, JS9	G	Matra V12	Jacques Laffite	6. (19 pont)
1977	JS7	G	Matra V12	Jacques Laffite Jean-Pierre Jarier	8. (18 pont)
1976	JS5	G	Matra V12	Jacques Laffite	5. (20 pont)

A Wikimédia Commons tartalmaz Ligier témájú médiaállományokat.

• Statisztikák csapatról (németül)