Melodi Grand Prix

Norvégia 1960-ban vett részt először az Eurovíziós Dalfesztiválon, és az első Melodi Grand Prix ugyanabban az évben került megrendezésre. Azóta az MGP minden évben megrendezésre került, kivéve 1970-ben, amikor bojkottálták a versenyt közösen az addigi skandináv résztvevőkkel, mivel elégedetlenek voltak az 1969-es verseny eredményével, és a szavazási rendszerrel, 1991-ben, amikor a norvég televízió belső kiválasztás mellett döntött, valamint 2002-ben, amikor nem vettek részt, hiszen az ezt megelőző évben az ország rossz eredményt ért el.Norvégia első eurovíziós részvétele 1960-ban volt, Londonban Nora Brockstedttel, aki Voi Voi című dalával negyedik helyen végzett.

A norvég kultúrminiszterelnöke, a Munkáspárt tagjaként 1990 és 1996 között, Åse Kleveland képviselte hazáját a 60-as években Intet er nytt under solen című dalával, amellyel harmadik helyezett lett. 1986-ban ő volt az akkori Eurovíziós Dalfesztivál műsorvezetője az ország második legnagyobb városában, Bergenben

Norvégia eddig háromszor nyert az Eurovíziós Dalfesztiválon. Először az 1985-ös göteborgi versenyen, ahol egy hölgyduó, a Bobbysocks nyerte el a trófeát, összesen 123 ponttal és La det swinge című dalukkal. A duó Hanne Kroghból és Elisabeth Andreassenből állt, akik már tapasztaltak voltak az előző évi dalfesztiválok által. Hanne 1971-ben Lykken er című dalával képviselte hazáját, míg Bettan a Chips duó tagjaként Svédország színeiben versenyzett 1982-ben, majd Norvégiát 1994-ben és 1996-ban.

A második győzelmet a Secret Garden szerezte az országnak Nocturne című szerzeményükkel, amely 148 pontot ért el 1995-ben. A duó tagjai az ír hegedűs Fionnuala Sherry és a norvég zeneszerző Rolf Løvland. Ez volt az első alkalom, hogy egy etikus dal nyerte meg a dalfesztivált, majd elindított egy hullámot az ezt követő években, hiszen a nyereséget követően több versenydal született ebben a stílusban. A dal nagy vitát váltott ki a szomszédos Svédországban, akiknek a zsűrie elhatározta, hogy úgy bojkottálja a dalt, hiszen az ő szemszögükben egy nem megfelelő versenydal a "schlager" néven említett dalfesztiválra, hogy nem ad neki egy pontot se. Svédország mellé Ausztria és Horvátország is csatlakozott, míg a többi hat zsűri a maximális 12 pontot adott a dalnak.

A 90-es évektől kezdve a válogatóműsor változásokon ment át. A műsorsugárzó úgy döntött, hogy itt lenne az ideje a modern popzenét egy magasabb szintre emelni. A nemzeti zeneipart intenzívebben kezelték, hogy bevonzzák a fiatalabb és tehetségesebb tehetségeket. Minden kétségtől eltekintve, az angol nyelvű éneklés volt hátrány, ez is utalt arra, hogy a hivatásos norvég előadók jelentős része manapság angolul énekel. A másik nagy lépés az volt, hogy a versenynek nagyobb kapacitású helyszínt találjanak, amelynek az ország elsőszámú arénájába, az Oslo Spektrum felelt meg. Az aréna 9700 fő befogadására alkalmas és kényelmesebb, mint egy TV stúdió, amit a megelőző években használtak.

A fokozott erőfeszítések hamarosan sikerekhez vezettek 1998 és 2000 között. Ezután Norvégia megtapasztalta a kudarcot. 2001-ben képviselőjük, Haldor Lægreid holtversenyben utolsó helyen végzett Izlanddal, így a rossz eredmény miatt az ország nem indított versenyzőt a következő évben. A 2003-as siker után, mikor Jostein Hasselgård negyedik helyen végzett I'm Not Afraid To Move On című dalával, a következő évben Knut Anders Sørum és a High is utolsó helyen végzett összesen 3 ponttal, amelyet a szomszédos Svédország adott nekik.

2005 ismét sikert hozott Norvégiának. A norvég döntőt követően, a nyertes Wig Wam rockbanda dala, az In My Dreams, óriási kereskedelmi sikert élvezett és a nemzetközi toplistát összesen 3 héten keresztül vezette, ezután még 19 héten át a lista élén maradt.

A műsorsugárzó a 2006-os MGP-re elhatározta, hogy megváltoztatja a válogatóverseny formátumát. Miután a svéd Melodifestivalen sikereket ért el, az NRK úgy döntött pár szempontot átvesz tőlük. Bevezettek három elődöntőt, egy második esély fordulót, amelyeket különböző norvég városokban tartottak, majd ezután rendezték a döntőt Oslóban. Az elődöntőkben hatan vettek részt, közülük az első két helyen végzett előadó egyenesen a döntőbe kvalifikálta magát, míg a harmadik és a negyedik helyezett a döntő előtti második esély fordulóba került.

Az új formátum első nyertese Christine Guldbrandsen volt az Alvedansennel, amelyet norvégul adott elő. Az NRK ezután sok kritikával nézett szembe, hogy a 18 résztvevő közül 12-t svéd dalszerző írt. Az Eurovíziós Dalfesztiválon végül 14. helyen végeztek a döntőben, így a következő év döntőjébe nem kvalifikálták automatikusan magukat.

A kritikák ellenére a NRK határozottan megengedte, hogy bárki jelentkezhessen a következő évi MGP-be. Végül 464 dalt küldtek be, amelynek több, mint fele Svédországból érkezett. A nemzeti döntő nyertese Guri Schanke és a Ven a bailar conmigo lett, melyet a svéd Thomas G:son szerzett. A dal nem jutott tovább a dalfesztivál döntőjébe, az elődöntőben a 18. helyen zárt.

Miután megerősítették, hogy a Melodi Grand Prix ezután is nyitott lesz mindenki számára, 600 pályamű érkezett, de ezeknek csak 34%-a volt csak norvég. Annak ellenére, hogy alacsony számban érkeztek norvég szerzők által írt dalok, a 2008-as MGP-re már csak norvég eseménnyé vált. A válogatóval kapcsolatban ismét felmerült a gyanú, hogy az eljárás politikai szempontból lett meghozva az NRK által, ámbár a műsorsugárzó ezt tagadta.

A 2008-as győztes, Maria Haukaas Storeng és Hold On Be Strong című versenydala bejutott a dalfesztivál döntőjébe, ahol 182 pontot gyűjtve az 5. helyig jutott. Ez volt Norvégia számára az első olyan alkalom 2003 óta, hogy a legjobb öt között végeztek. Ebből kifolyólag az NRK úgy döntött meghagyja a dalválasztót csak norvég szerzőknek.

A 2009-es kiadás volt az első olyan év, ahol végrehajtották az intézkedéseket. Ezúttal 350 mű érkezett be, amely az új nemzeti szabályoknak volt köszönhető. Habár ezúttal is csak 18 résztvevő volt tervezve a versenyre, a műsorsugárzó végül felemelte 21-re ezt a számot, a beérkező versenydalok minősége miatt.

A dalválogató nyertese Alexander Rybak és a Fairytale lett. A dal az ország eddigi legtöbb pontjával nyerte meg az MGP-t és ő volt az első olyan előadó, aki norvég toplistavezető lett azelőtt, mielőtt nyert volna. A dal egyből az Eurovíziós Dalfesztivál elsőszámú esélyese lett e győzelemre, emellett a fogadóirodák kedvence is.

A Fairytale végül megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivál 387 ponttal. A versenydal mind a 41 résztvevő országtól kapott legalább egy pontot. A legkevesebb pontot Bulgária adta, amely 2 pont volt és összesen 16 országtól kapott maximális pontot. A dal a legtöbb pontot összegyűjtött dala lett a dalfesztiválnak egészen 2016-ig, amikor megváltoztatták a szavazási rendszert, így az országoknak nagyobb esélye van azóta több pontot szerezni. A dal győzelme után Európa-szerte megjelent a toplistákon. 13 országban az első tízben, míg 4 országban az első helyen végzett.

Az ország győzelme után 2010-ben Norvégia rendezte a dalversenyt. 2009. július 3-án született döntés arról, hogy az újonnan épült Telenor Aréna fog otthont adni a versenynek, az 1996-os Eurovíziós Dalfesztivál helyszínéül szolgáló Oslo Spektrum helyett.^[1] A verseny témáját, logóját az NRK 2009. december 4-én hozta nyilvánosságra, amikor Moszkva polgármestere ünnepélyesen átadta a vendéglátó szerepét Oslo és Bærum polgármesterének.^[2] A logó több, különböző méretű (szürke, rózsaszín és arany) buborékból állt, amiben fellelhető a 2004 óta használatos "szívecskés" logó, illetve az EBU és az NRK logója. A műsor szlogenje: "Share The Moment", vagyis Oszd meg a pillanatot. A műsor házigazdái Erik Solbakken, Haddy N'jie és Nadia Hasnaoui voltak.

Hazai pályán Didrik Solli-Tangen képviselte Norvégiát, aki My Heart Is Yours című dalával harmadikként lépett fel. A huszonöt fős döntőben a 20. helyen végzett.

Norvégia debütálása óta 1973-ig csak norvég nyelvű dalokat adhatott elő. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték. Ők ezalatt minden alkalommal egy angol nyelvű dallal neveztek. Röviddel azután, hogy megszűnt a nyelvhasználati szabályzat, Norvégia 2006 kivételével angol nyelven indított versenyzőt a következő Eurovíziós Dalfesztiválra. Emellett 2011-ben szuahéli nyelvű szöveget is tartalmazott az angol nyelvű dal, majd 2019-ben a dalverseny története során először északi számi nyelven is megszólalt az akkori norvég dal, a Spirit in the Sky. Az angol és az északi számi nyelv mellett egy speciális éneklési technikát is tartalmazott, mégpedig a joikát.

• Eurovíziós Dalfesztivál
• Norvégia az Eurovíziós Dalfesztiválokon

1. ↑ Norvégia profilja az Eurovíziós Dalfesztiválon

2. ↑ Melodi Grand Prix honlapja

• Eurovision.tv