Rénium
A rénium a periódusos rendszer egy kémiai eleme. Vegyjele Re, rendszáma 75. Ez az ezüstfehér, nehéz átmenetifém a periódusos rendszer 7. csoportjában helyezkedik el. A földkéreg egyik legritkább eleme, a földkéregben átlagos koncentrációja 1 ppb (1:1 000 000 000). A tiszta rénium olvadáspontja a harmadik legmagasabb az elemek között, csupán a volfrámé és a széné magasabb. Kémiai tulajdonságait tekintve a mangánra hasonlít, a molibdén- és rézfinomítás melléktermékeként állítják elő.
A réniumot 1925-ben fedezték fel, így ez volt a legutoljára felfedezett, természetes előfordulású stabil elem (a legutoljára felfedezett elem a francium, de az nem stabil). Nevét a Rajnáról kapta.
A sugárhajtóművekben használt nikkel-alapú szuperötvözetek 6% réniumot tartalmaznak, így a sugárhajtómű-gyártás az elem legnagyobb felhasználója. Ezen kívül a vegyipar használja katalizátor célokra. Az igényekhez képest alacsony előfordulása miatt a rénium az egyik legdrágább ipari fém, 2008-ban 1 kilogrammért 11 000 dollárt kellett adni,[1] a 2009-es átlagára meghaladta a kilogrammonként 6000 dollárt.
Előfordulása
szerkesztésA rénium a földkéreg egyik legritkább eleme, átlagos koncentrációja 1 ppb;,[2] más források szerint 0,5 ppb, így a földkéreg 77. leggyakoribb előfordulású eleme.[3] A rénium a természetben valószínűleg nem található meg szabad állapotban (lehetséges természetes előfordulása bizonytalan), ugyanakkor a molibdenitben akár 0,2%-ban[2] is megtalálható, ez az érc a rénium legfőbb forrása, bár egyes molibdenit mintákban koncentrációja elérte az 1,88%-ot.[4] Chilében vannak a világ legnagyobb rénium lelőhelyei, ez az elem itt rézérc mellett fordul elő. 2005-ben Chile volt a legnagyobb rénium termelő ország.[5] Nemrégiben (1994) a réniumot szulfid vegyületként (ReS2) is megtalálták az oroszországi Kuril-szigetek Kudrjavi vulkánjának fumarolájában.[6] Ezt a ritka ásványt a gyűjtők nagyra értékelik,[7] gazdaságosan kitermelhető forrást viszont nem jelent.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ nol.hu[halott link]
- ↑ a b Woolf, A. A. (1961). „An outline of rhenium chemistry”. Quarterly Review of the Chemical Society 15, 372–391. o. DOI:10.1039/QR9611500372.
- ↑ Emsley, John. Rhenium, Nature's Building Blocks: An A-Z Guide to the Elements. Oxford, England, UK: Oxford University Press, 358–360. o. (2001). ISBN 0-19-850340-7
- ↑ Rouschias, George (1974). „Recent advances in the chemistry of rhenium”. Chemical Reviews 74, 531. o. DOI:10.1021/cr60291a002.
- ↑ Anderson, Steve T: 2005 Minerals Yearbook: Chile (PDF). United States Geological Survey. (Hozzáférés: 2008. október 26.)
- ↑ Korzhinsky, M.A., Tkachenko, S. I.; Shmulovich, K. I.; Taran Y. A.; Steinberg, G. S. (2004. május 5.). „Discovery of a pure rhenium mineral at Kudriavy volcano”. Nature 369, 51–52. o. DOI:10.1038/369051a0.
- ↑ The Mineral Rheniite. Amethyst Galleries. [2012. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 29.)
Források
szerkesztés- Az elemek rendszáma és elnevezése Archiválva 2009. augusztus 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- USGS
- Adatlap
További információk
szerkesztés- a magyar Wikipédia réniumot tartalmazó vegyületeinek listája külső keresővel