Rahói járás (1946–2020)

Területén található Ukrajna legmagasabb pontja, a Hóvár (ukránul Hoverla, magassága 2061 méter).

A Rahó környékén lévő Tatár-hágó (931 méter) a Vereckei-hágó után a második legfontosabb átkelési pont a Kárpátok északkeleti vonalán. Éppen ezért a honfoglaláskor már fontos kiindulási helye a környék a magyaroknak. Később azonban ismét erős hatása lesz errefelé a Kijevi Rusznak, míg végül a tatárjárás után elhárul a keleti befolyás, Rahó környéke Máramaros megye része lesz.

Rahómező első írásos említése 1373-ból való, ám jó ideig a környéken nincs jelentősebb település. Óriási lökést adott azonban a Nagybocskó–Rahó–Kőrösmező–országhatár vasútvonal 1894–1895-ös megépítése, amely elsősorban stratégiai célokat szolgált, de addig nem látott fellendülést hozott a környék kézmű- és könnyűiparának is.

1919. január 5-én Rahón alakult meg a Hucul Köztársaság, amelyet azonban a csehszlovák és a román hadsereg felszámolt. 1920 és 1939 között, Csehszlovákia részeként nagy lendülettel folyt tovább a környék fejlődése, ahol a turizmus hamar húzóágazattá vált.

A Rahói járást jelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, elődjének tekinthető azonban az egykori Máramaros vármegye Tiszavölgyi járása, melynek területe nagyjából azonos volt vele, és amelynek székhelye 1896-ban került Nagybocskóról Rahóra. A trianoni békeszerződés után csehszlovák uralom alatt már a mai nevén létezett, ahogy az 1939 és 1944 közötti újbóli, átmeneti magyar uralom alatt is, amikor a Máramarosi közigazgatási kirendeltséghez tartozott. A második világháború után került Kárpátalja egészével együtt a Szovjetunióhoz, Ukrajnába.

Rahó környéke ma Ukrajna egyik komoly gazdasági problémákkal küszködő térsége, sok vállalkozás jelentett csődöt az utóbbi időkben. Az ipart a fafeldolgozás képviseli. Rahó környéke továbbá az ukrán Kárpátok turisztikai központja is.

A Rahói járás területe 1892 km², népessége 2001-ben 90 945 fő volt. Ebből a városi népesség, tehát a Rahón vagy a három városi jellegű település valamelyikében élők száma 35 827 főt, a 28 faluban élő vidéki népesség pedig 55 118 főt tesz ki, a városi népesség aránya tehát 39%.

A járás lakóinak többség ukrán (83,8%), azon belül nagyrészt hucul nemzetiségű. A huculok a ruszin nép egyik ágát képviselik, akik hitelesen megőrizték Kárpátalján hagyományos életformájukat, népszokásaikat.

Rahó, Tiszabogdány, Kőrösmező és Gyertyánliget településeken jelentős számú, szórványban élő magyar él (3,2% = 2925 fő).

A román nemzetiségűek a lakosság 11,6%-kát teszik ki, főként a román határ mentén fekvő falvakban (Felsőapsa és Tiszafejéregyház) élnek.

A Rahói járás területén található 32 település 21 helyi tanácshoz tartozik, melyek közül egy járási jelentőségű városi tanács, három városi jellegű települési tanács, a többi községi tanács. A városi jellegű települések közül Kőrösmező tanácsához egy társközség is tartozik, míg a községi tanácsok közül 9 önálló, 8 pedig több községet összefogó közös tanács. A tanácsok főbb adatait az alábbi táblázat foglalja össze.

A Rahói járás területén 32 település található, közülük egy járási jelentőségű város, három városi jellegű település, a többi község. A települések főbb adatait az alábbi táblázat foglalja össze.

A mai Rahói járás területén a magyar uralom alatt (1918-ig és 1939–44 között) a mai 21 tanács és 32 település helyett csak 14 község volt, a többi 1945 után, szovjet uralom alatt szakadt ki ezekből. Ennek összefoglaló adatait az alábbi táblázat mutatja be.

• A Rahói járás adatai az ukrán Legfelsőbb Tanács portálján^{[halott link]}
• Magyarország helységnévtára 1944.. Budapest: M. Kir. Közp. Statisztikai Hivatal (1944) 
• A Magyar Szent Korona országainak helységnévtára 1913.. Budapest: M. Kir. Közp. Statisztikai Hivatal (1914) 

• A Felső-Tisza vidékének térképe